Pedig Te is
nagyon jól tudtad, hogy az, amit biztosnak véltél, az csak önámítás volt.
Hinni
akartad, hogy minden a legnagyobb rendben van. 20 éves voltál, lehet fiatalabb
is mikor először mentél el dolgozni? Eleinte szerettél mindent, ami a napi 8
órádat kitette. Úgy érezted hasznos vagy, önállónak érezted magad, nem függtél
többé anyagilag a szüleidtől és ettől úgy érezted felnőttél és jól érezted
magad a bőrödben. Észre sem vetted, hogy közben idomított majom lett belőled s közben az
élet elkezdett hintáztatni. Le-fel, jobbra-balra s aztán körhintaként elkezdett
pörgetni s Te erősen kapaszkodtál minden tőled kívülállóba, hogy szinten tartsd
magad s közben elfelejtetted, hogy a megoldás Benned van. Ma, 40, 50 éves vagy?
Az élet- és munkatapasztalatod több, is mint kellene s ezért már nem felelsz
meg bizonyos elvárásoknak, normáknak, nem vagy idomítható, túl sokat látsz, és
sokba kerülsz a munkáltatódnak, egy szép napon azt mondják Neked, hogy kiöregedtél
a csapatból. Lecserélnek. Szerinted meddig lehet lecserélni egy EMBERT? Addig,
amíg találnak egy másik majmot, amelyik ugyanúgy azt hiszi, amit Te is. Félsz a saját lábadra állni, vagy csak lusta vagy? Kényelmesebb a munkahelyre nap mint nap bemenni, mint kitalálnod azt, hogy miként tudod saját életed vezetni, saját céljaid elérni. Ha
ebben a helyzetben vagy, gondold végig, mi az, amit érdemes csinálnod? Mit akartál gyermekként? Mi volt az amivel szívesen játszottál? Hogyan
akarod élni az életed következő 40-50 évét? Folytatod majomként éhbérért mások
álmait létrehozva addig amíg összeesel, vagy elkezdesz végre saját magadért szabadon élni?
Megvannak a képességeid, tedd végre amit tenned kell. A döntés a Te kezedben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése