2016. június 21., kedd

Az legyél akinek látszol


A húrok, s a hangszerek, nem mindenkinek zengenek, néha jobb, ha csendesebb.
Mert a belső zenét, nem egy kéz játssza el,
az legyél akinek látszol,
és annak látszódj aki vagy,
az legyél akinek látszol, s aki vagy.
Mint foltok egy farmeren, foltokból áll az életem, mint foltok egy kopott farmeren.
De egy színes rongy, nekem nem sokat mondd, az legyél akinek látszol, és annak látszódj aki vagy, az legyél akinek látszol, s aki vagy.
A szépség az arcokon, elkábít nem tagadhatom,
de várj, van egy mondatom.
Oh, a belső zenét nem egy kéz játsza el,
az legyél akinek látszol, és annak látszódj aki vagy, az legyél akinek látszol, s aki vagy.

(forrás: Presser Gábor)