Sok ember úgy halad keresztül az életén,
hogy mindig halogatja az örömet, a boldogságot.
Számukra a célkitűzés azt jelenti, hogy "valamikor", miután elértek valamit, csak akkor lesznek képesek élvezni az életet a maga teljességében.
Hallottad már valakitől azt a mondatot, hogy " Majd, ha nyugdíjba megyek, akkor ..." ?
Az igazság az, ha már most úgy döntünk, hogy boldogok vagyunk, akkor automatikusan többet érünk el. Miközben a célok nagyszerű iránymutatást adnak, valamint módot az összpontosításra, állandóan arra kell törekednünk, hogy minden egyes napot a maga teljességében éljünk meg, kipréselve minden pillanatból minden örömet.
Ahelyett, hogy azzal mérnéd sikeredet, vagy kudarcodat az életben, hogy mennyire vagy képes elérni egyéni, konkrét célodat, emlékezz rá, hogy az irány amerre igyekszünk, fontosabb mint az egyéni eredmények.
Ha folytatjuk az utat a helyes irányba, lehet, hogy nem csak a kitűzött célunkat érjük el, hanem annál sokkal többet.
Néha bíznunk kell abban, hogy a csalódásaink akár álruhába bujt lehetőségek is lehetnek.
Soha senki nem éri el a célját, ha csak érdeklődik annak teljesülése iránt.
A kitartás, még a tehetségnél is fontosabb, mivel ez a leghatékonyabb és legértékesebb erőforrás az életminőség megteremtésében és alakításában. A legtöbb ember a céljához dühítően közel, attól mintegy másfél méternyi távolságban adja fel.
Hiszek abban, hogy az élet állandóan próbára teszi elkötelezettségünk erejét, és azok számára tartja fenn a legnagyobb jutalmat, akik soha véget nem érő elköteleződést mutatnak arra, hogy addig cselekedjenek, amíg a céljukat el nem érik. Az ilyen mértékű elszántság hegyeket képes megmozgatni, de fontos, hogy ez állandó és következetes legyen. Ez pont olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, mégis ez az a közös nevező, amely elválasztja az álmaikat megélőket azoktól, akik csak sajnálkoznak.
Túl gyakran fordul elő, hogy az emberek még csak hozzá sem látnak céljaik követéséhez, annyira félnek, hogy kudarcot vallanak. Vagy ami még rosszabb, elkezdenek követni egy célt, aztán túlságosan hamar feladják. Lehet, hogy már jó nyomon vannak ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak, de a "kőfaragó türelmét" nem képesek fenntartani magukban. Mivel nem kapnak azonnali visszajelzést, túl gyorsan meghátrálnak.
Ha csak egyetlen készséget kellene megneveznem, ami egyaránt megtalálható minden bajnokban- minden olyan emberben, akik elérték magasabb vágyaikat-, az a kitartás hihetetlen szintje lenne.
Lehet, hogy a megközelítésükön változtatnak, ha arra van szükség, az elképzelt végső céljukat azonban nem adják fel soha.
A célod eléréséhez mindig csak egy kérdést tégy fel magadnak:
" Milyen konkrét lépést kell a mai napon megtennem ahhoz, hogy a választott sorsomhoz vezető útra tereljen? "
" Törj magasra; messzire, s távolra, célod legyen az ég; juss el a csillagokra"
(felirat a Williams főiskola falán)
(forrás: Anthony Robbins)
